Akinek van legalább egy tenyérnyi kertje, az nagyon jól tudja: nem elég abba csak elvetni a magokat vagy elültetni a különböző palántákat, hanem gondozni is kell azokat. Ha nem tesszük, hamar felveri a gaz és akkor nem lesz zöldség vagy virág. Ahhoz, hogy termés legyen, munkára van szükség, időre, amit a gondozással töltünk.
Hasonló módon van a lelki életünkben is. Jóreménység szerint Jézus nemcsak egykor Betlehemben született meg, hanem a mi személyes életünkben is. Akkor nekünk is, Máriához és Józsefhez hasonlóan gondoznunk, ápolnunk kell ezt a Gyermeket, hogy gyarapodjon.
Bár Jézus csecsemőként is az Isten egyszülött Fia volt, a világ megváltója, mégis több éven keresztül Mária anyai gondoskodó szeretetére és József apai támogatására volt szüksége, hogy kibontakozzék benne mindaz, amit az Atya őbenne elküldött a világunkba.
Ez arra tanít bennünket, hogy a hívő életben a megtérés – újjászületés még nem minden, az csak a kezdet, ekkor kezdődik el a hívő életünk, ami ki akar teljesedni. Ha gondozzuk és tápláljuk, akkor mind jobban és jobban fogjuk érezni az új élet áldásait.
Mik az új életünknek, a bennünk élő Krisztusnak a jelei?
1.) Nemcsak fizikai éhséget érzünk immár, hanem lelki éhséget is. Azaz már nemcsak a testi táplálék lesz fontossá, hanem a lelki is. Nem csak az foglal le, hogy mi kerül az ünnepi asztalra vagy a fa alá, hanem azoknak a lelke is akiknek szánjuk mindezeket. Ettől kezdve kezdnek érdekelni olyan dolgok, amik azelőtt nem vagy kevésbé. Például a Biblia olvasása, az istentiszteleten való részvétel, az ima, az úrasztali közösség, a másik ember, mint testvér, és folytathatnánk a sort. Ha ezekkel foglalkozunk, akkor a bennünk megszületett és élő Krisztust tápláljuk, gondozzuk és mind jobban és jobban növekedik bennünk.
2.) Merünk bizonyságot tenni, Jézus Krisztusról, mint személyes megváltónkról. Ezt úgy is vehetjük, hogy a bennünk élő és növekedő Krisztus hangja. Lehet, hogy az elején nehezen megy, hogy elakad a hangunk, vagy úgy érezzük, hogy nem találjuk a megfelelő szavakat, hogy kifejezzük Istennel kapcsolatos élményeinket, de mégis meg kell tennünk. Nem erőltetve, de a hitünknek és a jelenlegi állapotunknak a megfelelően. Hiszen már az egészséges újszülöttnek is van hangja s ahogy gyarapodik, egyre többet hallatja a hangját, majd megtanul beszélni.
3.) A gyermek Jézust Máriának nem is egyszer tisztába kellett tenni. Sokszor a karácsony fennkölt és ünnepi légkörében nem is jut eszünkbe vagy nem merünk arra gondolni, hogy mennyi hétköznapi fáradságos munkára volt szükség, hogy Jézus felnőjön. Karácsonykor „elgügyögünk a jászolbölcső felett”, aztán lapozunk egyet valamelyik evangéliumban, s máris a felnőtt, 33 éves Jézus áll előttünk. A valóságban nem ment ez ilyen gyorsan és könnyen.
Ez arra int bennünket, hogy legyünk türelemmel embertársaink és önmagunk iránt. Időre van szükség, hogy benned és bennem is kibontakozzék, az amit már öröktől fogva elkészített az Isten. Ennek a kibontakozásnak szervesen részesei vagyunk, nem hagy ki bennünket Isten ebből. És nem is sieti el a dolgokat, hiszen Istennél nincsenek kényszer helyzetek, szükség állapotok. Hosszas fejlődés után növekszik és lesz naggyá a Krisztus, s ez elég sok munkával, gondoskodással jár, amit nekünk kell megtenni.
Az imént a tisztába tételről írtam, a bennünk megszületett Jézust és vele az új életünket úgy tehetjük tisztába, hogy valahányszor csak szükséges bűnbánatot tartunk. Ez a lelki higiénia elengedhetetlenül fontos a növekedéshez.
4.) S végül a bennünk élő Jézus, amikor már akkora lett elkezd cselekedni. Már számunkra is fontossá válik az, amit Pál apostol így ír: „Ezért tehát még időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6, 10). Adventben, Karácsony Ünnepe előtt jó újra átgondolni: van időm, életem, de mire kaptam ezt az Istentől? Makszim Gorkij „Éjjeli menedékhely” című darabjában az egyik szereplő, Báró, egy tisztább és őszintébb pillanatában kétségbeesetten teszi fel a kérdést: „De valamiért mégiscsak születtem, mi?” Hajléktalan társa Szatyin ezt válaszolja: „Valószínűleg ... Az ember a jobbért születik!” Nem húzódozni a jó cselekedetektől, a másokon való segítéstől, az áldozat vállalástól: a hitben való nagykorúságnak a jele. Ez azt is jelenti, hogy már bennünk is felnőtt a Krisztus és egyre inkább eggyé válunk Ővele.
A gyermek Jézus növekedett és erősödött és az Istennek kegyelme volt rajta. Ha bennünk is növekszik és erősödik a Jézus, akkor az életünk utolsó percéig rajtunk lesz Isten kegyelme. Ámen.
Fekete Márton lelkipásztor
Marosvásárhely II – Gecse Utcai Református Egyházközség