Karácsonykor mindenki útra kelt. Miután Jézus azt az óriási utat megtette a hetedik mennyégből a földre, itt is elindultak az emberek. Két csoport ment a karácsonyi jászolhoz: a bölcsek, vagy királyok, annak a kornak a leggazdagabbjai és a pásztorok, az akkori legszegényebbek. De nem ebben a sorrendben, hanem éppen fordítva. A bölcsek azok, akik "az alázatosokhoz szabták magukat". A hagyomány szerint ők két héttel karácsony után érkeztek oda. Nem magától értetődő az alázat. Iszonyatos erőbevetést kívánt tőlük. Alázatossá nem úgy lesz az ember, hogy egyszer csak egy fotelban ülve rájön, hogy nem az övé az utolsó szó. Kemény kihívások, izzadságos utak tesznek minket alázatosakká. A bölcsek mindenképpen látni szerették volna a Messiást. Ezt a három bölcset a hagyomány Menyhártnak, Gáspárnak és Boldizsárnak nevezte. Azt gondolták, három tájegység, három embertípus képviseletében az egész teremtett világ hódolt ott a jászol előtt.
Azt fejezte ki ez a néhány bölcs, hogy Jézust csak együtt lehet imádni. Krisztus imádata mindig egy nagy, jelképes közösségben történik. Lehet, hogy karácsonykor egyedül vagyunk. Akkor imánkban hívjuk oda szeretteinket, akár az egész világot! Több világrész jelen volt a jászolnál anélkül, hogy testileg ez megvalósulhatott volna. Ezek a bölcsek odavittek minket is Jézushoz egykor, és mi is odavihetünk ma másokat a szeretet forrásához. Ezek a bölcsek bölcsességüket nem a maguk gyarapítására használták, hanem arra, hogy mindannyiuk tudása összeadódva Jézus imádatához vezessen. Három vagy talán több alázatos ember indult útnak, akik együtt akartak bölcsek lenni, egymást kiegészítve. Ha mi is készek vagyunk arra, hogy ezen az úton elinduljunk, ne a magunk bölcsességét fényezzük, finomítsuk, hanem összeadjuk azt, amink van, akkor eljutunk majd oda, hogy a betlehemi csillag beragyogja az életüket. Ámen.
Fekete Ágnes
A szerző áhítata elhangzott a Kossuth Rádió Református Félóra című műsorának 2014. december 23-i adásában.