Még el sem kezdődött az adventi időszak, de már sokan kerestek, hogy egy-egy adventi vagy karácsonyi „rendezvényen” beszéljek az ünnep jelentéséről, üzenetéről . Négy hét lehetőség – gondoltam – , hogy Jézus Krisztus földre szállásának evangéliumát hirdessem számtalan helyen. Azonban volt valami ezekben az alkalmakban, amitől rosszul éreztem magam. Az a néhány evangéliumi gondolat, csupán díszletként kellett egy-egy emberek által szervezett rendezvényhez.
Eszembe jutott a Sinai hegyi történet. Isten éppen szövetséget akar kötni népével, fent a hegyen Mózes a kőtáblába vési a megtartás Igéit, eközben pedig a hegy lábánál azt mondja a nép, hogy csináljunk magunknak istent, olyat ami látható, kézzelfogható, mi alkottuk, mi vihetjük magunkkal, ahová akarjuk. Ma valami nagyon hasonlót látok, érzek. Szomorú, megdöbbentő, hogy miközben Isten elkészítette a szabadulás útját, Jézus Krisztusban megmutatta szeretetét, ennek ellenére ma sem kell több, csak egy kézzel fogható, fényes papírba csomagolt, fényekkel és fenyőillattal szervezett r e n d e z v é n y.
Isten azonban ennél sokkal többet ad, ha készen állunk elfogadni! Amikor Ő belépett ebbe a félelemmel, önzéssel, nyomorúsággal, betegséggel, kilátástalansággal terhelt földi életbe nem egy-két napra szóló kikapcsolódást ígért, hanem teljes szabadulást. Amikor az Isten földre szállt, Jézus Krisztusban testet öltött, a Mennyország követei, angyalok adták hírül eljövetelét. Nem azt mondták, hogy kivilágítjuk, feldíszítjük, előkészítjük, becsomagoljuk, megvásároljuk – majd, visszaváltjuk, ha esetleg nem tetszik, vagy rossz a méret – hanem azt hirdették meg, hogy Isten elkészítette, valósággá tette a legnagyobb ajándékot, a Megváltást!
Jézus Krisztus kivilágítás helyett igazi Világosságot hozott, - „A nép amely sötétségben járt nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”… - írja Ézsaiás a Messiásról szóló próféciájában - „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz és úgy fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!” (Ézsaiás 9, 1. és 5.)
Ez az ünnep! Ez a karácsony ajándéka!
Visszaváltható ajándékok helyett Önmagát adta az Isten, hogy örök legyen az ünnep a lelkünkben. Mert mi is az ünnep? Nem rendezvény, amibe mindenki belefárad és a végén felsóhajt, de jó, hogy túl vagyunk rajta, hanem olyan felemelő érzés, ami átformál és új látást ad. Mária szívében ünnep lett, amikor Gábriel szavait elfogadva kimondja: legyen a Te beszéded szerint, mert ettől kezdve új irányba haladt az egész élete. József megérti, hogy nem kell félnie Máriát magához venni, mert a Magasságos Isten terve szerint történik minden. A betlehemi mezők pásztorai számára pedig a váratlanul felcsendülő angyali ének hirdeti meg a változás pillanatát és otthagyva nyájukat egészen a jászolig sietnek ünnepelni.
Ez a különbség a rendezvény és az ünnep között. A rendezvényen részt veszünk, aztán leszedjük az ünnepi díszletet és minden visszatér a régi kerékvágásba. De az ünnep, amit Isten készített az ember számára, é l e t v á l t o z á s t hoz! Változást a hétköznapokba, amikor először csodálkozik rá az ember, hogy az ünnepet nem ő készíti, hanem kapja, mert Isten mellé lép, hogy felemelje és mindent beragyog az Ő világossága.
Birtha Melinda, miskolci lelkész