Az Úr Jézus Krisztus születését hírül adó angyali szózat egykor így hangzott a betlehemi mezőn a nyájukat őrző pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz.” (Lukács evangéliuma 2. fejezet 10. vers)
Azt gondolom, erre az öröme vágyunk, hiszen azóta is így van ez esztendőről esztendőre: feszült várakozással készülünk az ünnepre, az öröm ünnepére. Hiszen jó adni és kapni, ajándékozni és megajándékozottnak lenni. Öröm felnőttként, szülőként, nagyszülőként gyermekeink szemében az öröm, a boldogság ragyogását látni, Öröm szeretteinkkel együtt lenni és milyen jó, ha még azt is elmondhatjuk, öröm az Isten házának áhítatában, csendjében, békéjében együtt lenni.
De tegyük fel a kérdést: van-e okunk 2016 adventjében a felénk és hozzánk jövő Úr várásában és megérkezésében örülni?
Hiszem, hogy van, pont azért, amit igénk mond: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög munkáit.” Az az örömünk forrása, hogy az emberré lett Isten az ördög munkáját lerombolni jött és nem ellenünk, nem az ember ellen. Ellenkezőleg: pont az emberért. Nem az ember ellen, nem annak munkái ellen, nem az erőfeszítései ellen van kifogása és harca, hiszen bár ő gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnös embert.
Az ördögi praktikák ellen harcol, melyek nyomán falak épülnek az ember és ő közötte, az ember és ember között. Mi, akik ezeket a konok falakat ismerjük, hiszen folyton beleütközünk, elmondhatjuk, hogy az Isten Fiának ma is van mit bőséggel lerombolnia, hiszen körül vagyunk véve az ördög világra szóló műveivel, sőt sokszor a mi a mi életünk is a gonosz felvonulási területévé válik. Sokszor hozzájárulunk ahhoz, hogy felépítsen számunkra egy olyan világot, ami nem Istentől van. Ha közmegegyezés tárgya, hogy elhisszük, elfogadjuk egymás hazugságait, az ördög szolgálatába állunk.
Ehelyett a hazug, ördögi világ helyett, Isten Jézus Krisztusban és általa, aki azért jött, hogy az ördög minden munkáit lerombolja, egy új, megszentelt életet készített. Annak lehetőségét adta, hogy a hazugság helyett egyenes beszéd, önzés helyett szeretet, önimádat helyett Isten imádatát és emberszeretetét hozza. Ez ad okot arra, hogy a felénk jövő, ajándékozó Isten akaratát felismerjük, hogy lássuk meg végre: az ember számára nem az az egyedüli, hogy az ember továbbra is embernek farkasa legyen.
Jézus Krisztus által van más lehetőség, van más alternatíva. A kérdés az, melyiket válasszuk. Az Istentől akart és a Krisztus által munkált élet az, ahol Isten karácsonyi programja megvalósul. Ahol elkezdődik a sátáni falak lerombolása, ahol egyszer csak lelepleződik az ezerarcú bűn, az, hogy Jézus azért jelent meg ebben a világban, mert nem csak lerombolja az ördög munkáit, hanem mert ő az építésben, a plántálásban, a megbocsátásban, az emberi jóság felismerésében és a szeretetparancs maradéktalan betöltésében előttünk jár.
Jézussal nem bír a gonosz, de nekünk be kell vallanunk, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bizony velünk könnyebb dolga van. Könnyen rábír a meghátrálásra, a vereséggel felérő megalkuvásra, a visszahúzódásra elcsüggedésre. holtpontra juttat örömeinkben, munkáinkban, szeretetünkben, legnagyobb igyekezetünkben is. Kimondatja: nem bírom, elég, nem érdemes, nem megy. Gondoljuk végig, mennyi szép ünnepi elhatározás, igaz szándék, szeretet és szolgálat törik össze az ördög munkáján.
Az adventi várakozás, az eljövetelre készülés öröme, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki lehajolt, lenyúlt értünk a menny magasából azért, hogy magához ölelve bátor, merész, hitre és győzedelmes életre vezet minket.
Minden, ami az első karácsonyhoz vezetett, ami akkor történt, és ami azóta is történik az ember üdvösségért, az azt mutatja számunkra, hogy a mi Istenünk nem a meghátrálás Istene. A semmiből teremtett, szuverén döntéséből embert, népet választott, választottaihoz hű maradt, sőt sokszor magányosan harcolt értünk, áttört a megszokott kereteken, a természeti törvényekén. Nem hátrált meg római császár, meddőség, heródesi praktikák, józsefi csodálkozás, emberi hitetlenség előtt sem. Higgyük el, ma sem hátrál meg senki és semmi előtt. Ez a soha meg nem hátráló Isten ma, nekünk sokszor meghátráló embereknek hirdeti, hogy az Úr Jézus azért jött ebbe a világba, hogy a mi életünk az Ő, és nem az ördög felvonulási területe legyen.
Az ajándékozó Isten adventben is megszégyenítő bizalommal arról üzen nekünk, hogy nem tud és nem is akar kiábrándulni az újra és újra elcsüggedő, meghátráló és kiábránduló teremtményeiből. Ő ma is jön, hogy kimentsen és vezessen, jön, hogy bíztasson: lehet másképp élni, lehet nem meghátrálni és bízni.
Van-e okunk 2016 adventjében örülni? Van. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja."
Nagy Zsolt, a bihari egyházmegye esperese
Nagy Zsolt áhítata elhangzott a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának december 14-i ülésén.